Szeretnénk megköszönni azt a sok támogatást, amit ebben tanévben kaphattunk Önöktől. Nagy öröm, hogy egy szép és sikeres tanévet zárhattunk, jó látni ahogy a gyermekek érnek testben, lélekben és szellemben.

Ehhez Önök is hozzájárulnak sokmindennel, most külön az adók 1%-nak a felajánlását szeretnénk megköszönni.

Ezt a pénzt arra fordítottuk, hogy a diákoknak kellemesebbé, izgalmasabbá, szórakoztatóan fejlesztővé tehessük az iskolai szabadidőt. Ezt egy kültéri pingpongasztal és egy teqball asztal vásárlásával segítjük, amik az Önök hozzájárulásával kerültek udvarunkra.

Kívánunk áldott és boldog nyári szünetet.

„Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.”

Zsolt 84,6

Iskola vezetősége

„mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra”

I Thessz 5, 18.

Az évzáró az egyszerre a számadás, az értékelés és egyszerre a hála napja. Lehet, hogy azt mondod erre, hogy a hála napja azoknak, akik mindenből jelesek. Azoknak, akik sikeresek. Nem nehéz belátni, hogy ez így nem igaz. Nem mindenki, aki sikeres lesz automatikusan hálás. Lehet, hogy túlságosan elvárta magától, elvárták tőle a sikert. Lehet, hogy inkább csak büszke, amitől még persze lehet hálás is. Lehet már a siker pillanatában azon kezd el szorongani, vajon sikerül-e jövőre is így teljesíteni? Sokan hálásak, akkor is, ha nem az övék a legszebb bizonyítvány. Az örömük felhőtlen, nyugalmuk teljes. Igazából a hála egy dolgon múlik, hogy megtanuljuk-e jól figyelni az életünket? Volt egyszer egy boldog pár, akinek mindene megvolt: hegy, völgy, folyók gyönyörű kert, gazdagon termő gyümölcsfák, csak a kezüket kellett kinyújtani a szebbnél szebb gyümölcsökért. Szőrös cuki állatok vették őket körül, mint például a kalibarák. Úgy érezték igazából csak egy dolog hiányzik nekik, hogy ehessenek arról a fáról, amelyikről azt mondta nekik a Teremtő, hogy nem ehetnek. Eljött a nap, amikor abból vizsgáztak, hogy jól figyeltek-e. Látják-e a sok jót, ami körbeveszi őket, látják-e, hogy ez mind-mind ajándék, vagy arra figyeltek, ami nem lehet az övék, arra az egyre, arra a még egy hiányzó dologra. Kiderült, nem éreztek elég hálát, mert nem arra figyeltek, ami ajándék és az övék, hanem arra, ami hiányzott és aminek az átvételére még nem voltak jogosultak. Nem jól figyeltek, nem voltak elég hálásak, odalett az örömük és a békéjük. Mondjak valakit, aki jól figyelt? Úgy hívják Mikel Artéta, ő egy valamennyire ismert csapat edzője. Az Arsenálé. Miután a csapata elveszítette a BL döntőt így nyilatkozott: „Ha egymilliószor mondanám a játékosaimnak azt, hogy köszönöm, az sem lenne elég. Nem azért, mert megnyertük a Premier League-et, nem azért, mert Ligakupa-döntőt játszottunk, és nem is azért, mert eljutottunk a Bajnokok Ligája döntőjébe. Hanem azért, mert minden egyes nap örömet és közös pillanatokat élhettünk át együtt. Ez minden más fölött áll.” Aki mindennap örömet és tartalmas közös pillanatokat élt át, az jól figyelt, az hálás. Aki észrevette, hogy mindennap milyen nagyszerű bandázni, játszani, élményeket megosztani, beszélgetni, és még helyenként a tanulást is élvezte, az jól figyelt. Amikor az embernek valami sikerül, mondjuk lő egy gólt, akkor siet a társaihoz, vagy a közönséghez, hogy kifejezze a háláját, megossza az örömét. Amikor valami nem sikerül, Mondjuk veszít a csapat egy sorsdöntő meccsen, sok ilyet fogunk majd látni a VB-n, akkor a játékosok sokszor sírnak, tehetetlenül lefekszenek a gyepre. Aztán feltápászkodnak, felsegítik egymást és odamennek a szurkolóik elé, hogy megköszönjék nekik a szeretetet, a támogatást, hogy most is itt vannak velük. A hála segít a sikereket helyére tenni és a hála visz tovább a szomorúság után. A legnagyobb siker is akkor ér valamit, ha meg tudjuk köszönni. És egy nehéz időszak is lehet jó, ha a végén ki tudom mondani, hogy köszönöm. Ha ki tudom mondani, hogy köszönöm, akkor megérte. A keresztény ember gyakran úgy él Sinclair Ferguson képével), mintha egy királyi palotában lakna, mégis egész nap a pincében keresgélné a morzsákat. A jó hír az, hogy Jézus Krisztus „felvezet” bennünket a lakomaterembe, Nem azért, mert jobbak lettünk, hanem mert Krisztus meghívott bennünket az Atya asztalához. Ott születik meg újra az öröm, és abból fakad a hála. Minden hálaadó alkalommal erre kapunk lehetőséget. Minden folyamat végén az újragondolás lehetőségét. A szűkös szorongás után a tágas térre jutás kegyelmét. Arra kérlek, hogy a nyáron keresd és figyeld, hogy miként leszel egy nagy Úr vendége, a különleges és egyszerű napokban egyaránt. És ha azon kapod magad, hogy unatkozol, elégedetlenkedsz, vagy irigykedsz, kérd meg Jézust, hogy a pincéből vezessen fel újra az Atya asztalához! Legyél te is olyan, mint Mikel Ártéta!

Áldott, szép nyarat mindenkinek!

Édes Árpád

Gratulálunk!

A ballagó diákok az osztályfőnökeikkel végigvonultak az iskola minden tantermében, így búcsúztak el az itt maradó szenczisektől.

2026. július 22. (szerda) 9 – 12-ig és

2026. augusztus 5. (szerda) 9 – 12-ig

Kedves Szülők!

Aki a tanévzárón nem tudja átvenni a bizonyítványt, az megteheti a  június 29. és július 2. közötti héten vagy fáradjanak be a fenti ügyeleti napokon.

Ebédbefizetésről email küldése: 2026. augusztus 25. (kedd)

A nyári szünetben mindenkinek kellemes pihenést kívánunk!

Utunkat az Újvidéken kezdtük, megnéztük Pétervárad hatalmas erődítményrendszerét, majd pihenőt tartottunk a Duna partján, ahol egy érdekes órát láttunk. Ugyanis a kismutató a perceket, a nagy mutató pedig az órát mutatta. A hagyomány szerint a Dunán hajózóknak nem kellett tudni a pontos időt, ezért régebben az órának csak egy mutatója volt, később rakták fel a második mutatót. Miután megcsodáltuk a dunai kilátást, a szállásunkra érkeztünk Székelykevére. Ez a falu régi országunk legdélebbi, mindmáig magyar ajkú településén a Duna mentén. Itt egy finom vacsora várt minket.

Másnap folytattuk az utat Belgrádba. Az egykori Nándorfehérváron megnéztük a várat, kívülről láttuk régi diadalunk maradványait, ahol az egykori tankok és fegyverek is ki voltak állítva. Megálltunk egy ortodox templomnál, ahol láttuk, ahogyan a hívők kifejezik tiszteletüket a szentek iránt. Ezután következett Hertelendyfalva, egy bukovinai székelyfalu, amelynek templománál a tisztelet jeleként énekeltünk.

Harmadik nap Galambóc várát látogattuk meg, ahol egy kisfilmet mutatták be nekünk a vár történetéről. A vár területén egy régi törökfürdőt is megnézhettünk. Ezután egy gyönyörű és izgalmas hajókázáson vehettünk részt a Kazán-szoroson, ahol mindenki a magának megfelelő gyorsaságú hajóra szállhatott fel. Láttuk a híres Széchenyi-táblát és még a román határt is átléptük. Este pedig még egy izgalmas foci mérkőzésen is részt vettünk az ottani általános iskola diákjai ellen.

Másnap a Szendrői vár volt a célpont, aminek a belsejében egy felújított futópálya volt, amit a látogatók szabadon használhatnak. Majd a zentai városházát néztük meg, ahol lehetőség szerint felmentünk a toronyba, ahol az éles szeműek egészen Debrecenig is elláthattak. Megcsodáltuk a várost és ezen a napon a városháza előtti szép parkban ebédeltük. Délután már az új szállásunkon, Tótfaluban láthattuk a Mini Délvidék kiállítást, valamint körbevezettek minket a faluban, ahol rengeteg szobrot csodálhattunk meg. A jól megérdemelt finom vacsora után már mindenki szabadon fedezhette fel az új szállás területét.

Az utolsó nap Szabadka felé indultunk, ahol az ottani nyüzsgő életbe láthattunk bele egy picit, a sétálóutcán végig menve sok szecessziós épületet láttunk. Megnéztük Kosztolányi 2 híres szobrát, amelyek egymással szemben állnak, az egyiken a még gyermek, a másikon pedig a már felnőtt Kosztolányi látható. Sétánk során még rengeteg aprólékosan kidolgozott szökőkút is volt. Délután indultunk haza.

Köszönjük tanáraink szervező munkáját, kitartását és türelmét felénk. A kirándulás egy remek lehetőség volt arra, hogy meglássuk hogyan is élnek a határon túli magyarok.

Rösner Katalin, Domokos Natália és Nagy Nóra