Alább Hajnal Krisztina 8.a osztályos diák beszámolóját olvashatjuk. A galériában pedig az osztályok fotóiból válogattunk.

Erzsébet tábor

November 13. (hétfő)  

Reggel mindenki pontosan érkezett, majd összeszedtük a dolgainkat és indultunk is a buszhoz. Az út jó hangulatban telt, nagyon vártuk már, hogy megérkezzünk. Mikor a busz megállt és kiszálltunk ismerős látvány fogadott, hiszen egy éve ugyanott álltunk. Bár az időjárás nem volt túl kedvező, a lelkesedésünket ez sem tudta elvenni. Mikor bejutottunk az épületbe, mindenki megkönnyebbült, hiszen tudtuk, hogy lassan elfoglalhatjuk a szobákat. Megkaptuk a zöld karácsonyi karszalagot és elindultunk a piros ház felé. Szerencsére közel volt így nem kellett túl sokat sétálni. Minden gyönyörű volt és díszes. Volt korcsolyapálya, mosolygó hóemberek, szép fények és hangulatos bódék. Mindezek az őszi idő ellenére is karácsonyi hangulatot varázsoltak. Miután összepakoltunk elmentünk ebédelni, aztán visszamentünk a szállásra a váltó cipőkért, hogy részt tudjunk venni a sportversenyen. A versenyen huzamosabb ideig részt vett lányok közül Betti, Boróka, Dorina, Flóra és én, fiúk közül Fekete Balázs, Barnabás, Olivér, Norbi és Zsolti. A nézőtéren sokan ültek így a csapat először zavarban volt, de így is meg tudtuk mutatni mennyire erős az iskolánk, hiszen 3. helyen végeztünk a 14 csapatból. Ezek után elmentünk vacsorázni, a nap végét pedig egy betlehemi előadással zártuk. Miután végig néztük a jelenetet visszamentünk a szobákba és lefeküdtünk aludni, hogy másnapra kipihentek legyünk.  

November 14. (kedd)  

Reggeli után számos programon részt vehettünk. Egyesek korcsolyáztak, mások lézerharcoztak. A lézerharcon Dorina, Andor, Fekete Balázs, Norbi, Barnabás, Vilmos, Olivér, illetve Zsolti vettek részt, ami elmondásuk szerint igazán jól szervezett és izgalmas volt. Később beültünk a cirkuszra, ami hatalmas sikert aratott. Egyszerre volt aranyos, szívmelengető és káprázatos. Lélegzetelállító számokat láthattunk, hallhattuk az előadók történetét és mindeközben egy igen komoly üzenete volt Árcsi, a bohóc részéről. Ebéd után Peti, Bulcsú és még páran részt vettek egy templomi sétán, ahol meghallgattak egy beszédet, majd különböző feladatokat oldottak meg. A hely szép volt, a feladatok pedig ötletesek, a hölgy, aki fogadta őket pedig nagyon kedves volt. Végül mindenki jó érzéssel hagyta el a templomot, nagyon jó program volt. Estefelé a Molnár Ferenc Caramel koncert után eljött a várva várt program is, a diszkó. Szuper hangulat volt, mindenkinek tetszett és mindenki jól érezte magát. Mikor vége lett boldogan és kissé fáradtan tértünk vissza a házhoz, hogy lepihenjünk a hosszú nap után.  

November 15. (szerda) 

Bár sok fáradt arcot lehetett látni a reggel, mindenki szerint megérte, hisz csodás élményekkel gazdagodtunk. Korán elhagytuk a szállást, és elmentünk reggelizni. Az útravaló mellé megkaptuk a karácsonyi csomagokat is tele édességgel így jól indult a reggel. Ezután leraktuk a bőröndöket és lesétáltunk a Balaton partra. Itt találkoztunk a hatodikosokkal, és kiélveztük az utolsó pár órát Zánkából. Miután visszamentünk a buszhoz indultunk is hazafelé. Vegyes érzelmek kavarogtak bennünk, mert bár fantasztikus 3 nap volt, mégis ez volt az utolsó közös Zánkai táborunk. Egy olyan Zánkai tábor, amit sosem feledünk. Nagyon szépen köszönjük az osztályfőnökeinknek, Judit néninek és Kriszta néninek, valamint a kísérő tanárainknak, Jutka néninek és Andi néninek, hogy elvittek minket, mindig vigyáztak, figyeltek ránk és sok élménnyel gazdagítottak minket! 

A 7.a és 7.b osztályosok szeptember 28-30-ig vehettek részt az Erzsébet-táborban, Zánkán.

A szervezett programok (filmvetítés a tábor lakóinak, kisvonatozás a Balaton partjára, Erőss Zsolt feleségének színvonalas előadása, a haditechnikai parkban az érdeklődők számára kiállítás megtekintése, majd búcsúzóul a fergeteges discó) mellett menetben Balatonalmádiban gyönyörködhettünk a táj szépségében, jövetben pedig Tihanyban sétáltunk, „kipróbáltuk” a visszhangot, Balatonfüreden pedig az éhünket csillapítottuk egy közös pizzázással.

Felejthetetlen élményeket szereztünk a három nap alatt Zánkán. A legmeghatóbb pillanatokat azonban a hegymászó, Erőss Zsolt felesége, Sterczer Hilda szívszorító előadása alatt élhettük meg. E törékeny, közvetlen, egyszerű nő életbölcsessége, emberfeletti kitartása, megingathatatlan hite példaértékű lehet mindenki számára. Gazdag képanyaggal tarkított előadása könnyeket csalt a szemünkbe.

Több mint kilenc év telt el azóta, hogy a Hópárducnak nevezett Erőss Zsolt hegymászó a Himalája egyik csúcsáról, a Kancsendzöngáról nem tért vissza. Felesége, Sterczer Hilda (a Hópárduc Alapítvány vezetője), akivel háromszor emelkedtek együtt nyolcezer méter fölé, egyedül maradt két kisgyermekükkel, és a magasság után a mélységet is megtapasztalta. Néhány fontos gondolat az előadásából:

Egy hegyen, főleg egy nyolcezresen lehet érezni az élet törékenységét, az ember értékét. A világ legmagasabb hegyei között hatalmas természeti erők veszik körül a hegymászót. Meg lehet tapasztalni, hogy mekkora lehet a Teremtő, ha a teremtett világ ilyen hatalmas. Egyszerre van jelen a mélység és a magasság a hegymászó életében is, hiszen ki vannak szolgáltatva, és hívőként érezni, hogy Istenre kell támaszkodni, mert nincsen más. Ahogy egy hegyek közötti völgyben beszűkül a látóhatár, úgy az életben is adódnak ilyen helyzetek.

„A hegyen béke van és önmagunkra figyelés. Ez nagyon hiányzik a világból. Mindenki magasra vágyik, de az igazság az, hogy a csúcson nincs élet. Az élet valójában nem ott van…”

Erőss Zsolt szellemi hagyatékával, életének mottójával fejezte be Sterczer Hilda az előadását, amely megszívlelendő és mindenkinek előremutató lehet: „Nincs kispad, nem lehet leülni, nem lehet kiállni!”

További képek

Az érkezés napjának délutánján kicsik és nagyok ültek be a zánkai tábor nagy színháztermébe, hogy közösen megnézzék az Állati jó kekszek című filmet. Ezután az osztályunk kisvasúttal a Balaton partra ment, hogy megcsodálja az őszi tavat és utána még vacsoráig egy kis játék is belefért az időnkben. A nap zárásaként a teljes tábor egy közös könnyűzenei koncerten vett részt. Kedden a tábor területén lévő haditechnikai parkba látogattunk el, majd az osztály belevetette magát a csocsózásba, a léghokizásba. Ebéd után egy katamarán várt bennünket a vízparton, amivel egy több mint félórás utat tettünk meg a nyugodt, csendes Balatonon. Ezután a vállalkozószellemű diákok bele is merészkedtek a már hűs tóba. Az estére már nagyon készült minden diák, hiszen a tábor szervezői diszkóba várták a fiatalokat. Kicsik és nagyok közösen – az animátorok vezetésével – ropták a táncot késő estig. Szerdán délelőtt útnak indultunk a táborból, de még útba ejtettük Balatonfüredet, ahol a Tagore sétányon és a kikötőben sétáltunk, fagyiztunk egyet.

Felejthetetlen három napot tölthettünk a Zánkai Erzsébet-táborban! Csak ajánlani tudjuk a többi osztálynak is, érdemes megpályázni a lehetőséget. Sok szép közös élményt kívánunk a következő csapatnak!

További képek