Helyszín: Budapest-Pestszentimrei Református Egyházközség temploma, 1188 Budapest, Rákóczi utca 81.

A rendezvény plakátja itt található.

Mindenkit szeretettel várnak!

2025. július 23. (szerda) 9 – 12-ig és

2025. augusztus 6. (szerda) 9 – 12-ig

VÁLTOZÁS! Ebédbefizetésről email küldése: 2025. augusztus 19. (kedd)

Az eseményről további fotók a honlap galéria oldalán találhatóak.

Kapibarák ideje – Évzáró áhítat

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” Filippi 4, 4-7.

Feleségem szerint onnan lehet tudni, hogy valami kiment a divatból, lejárt lemez, hogy most már én is tudok róla, hozzám is megérkezett, lelkesen mesélek róla, utánaolvasok, vagy videókat nézek róla. Így van ez most a kapibarákkal is. Megkérdeztem az egyik gyermekem, hogy hallott-e már a kapibarákról? –Apa, az két éve volt menő.

Gondolom, éppen ezért hosszasan nem kell bemutatnom ezeket a méltán világhírű rágcsáló állatokat, de ha estleg van még olyan, aki hozzám hasonlóan a lejárt lemezeket gyűjti, elmondom, hogy ez a világ legnagyobb testű rágcsálója. Dél-Amerikában élnek, 30 kilót is nyomhat. Szeretik a vizet, a társaságot, állandóan csacsognak. A kapibara barna szőrös, nem borotválkozik, és nyakra támad… Nem, éppen ellenkezőleg arról híres, hogy milyen szelíd. De nem csak, hogy szelíd, hanem barátkozik is. Ez nagy különbség mondjuk a nyúlhoz képest. Aki félelmében elbújuk a föld alá. A kapibara szívesen ismerkedik idegen számára látszólag veszélyes állatokkal is. Vannak felvételek, hogy mondjuk egy krokodil hátán ’nagy chillesen’ utazik. Tulajdonképpen a természetben a túlélés az egy alapértelmezett érték, hiszen kíméletlen verseny uralkodik minden területen, ahol jobb, ha az ember nem bízik senkiben, gyorsan fut, jól rejtőzködik, csíp rúg harap, ügyesen védekezik és félelmetesen támad. De mintha ezek az állatok egy másik iskolába jártak volna, ők barátságosak, szelídek, és mégis sikeresek, mert megkedvelik őket még az ellenségeik is. „A ti szelídlelkűségetek legyen ismert minden „ember előtt.” Bátran különböznek a környezetüktől. Azért járunk keresztyén iskolába, hogy mi is bátran különbözzünk attól a világtól, ahol gyakran farkastörvények uralkodnak, és mégis elérjük a célunkat. „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a Földet” A gyerekek persze nem szeretnek különbözni, a felnőttek sem annyira. Együtt érdemes különbözni. A ti szelídlelkűségetek legyen ismert minden ember előtt. Ha van egy jócsapat, ha megtanuljuk, hogy nem kell félnünk, ha megtanulunk bízni egymásban. A szelídség az önuralom, ha megtanuljuk kezelni az indulatainkat egyszerűen úgy, hogy sokat vagyunk szeretetközösségben. Egyszer az egyik táborban volt egy kisfiú, Lacikának hívták. Lacika, ahol megjelent valami mindig tört: egy ablak, egy gitár, egy pohár kislány szívek. A tábor utolsó napján odalépett hozzám egy szép színes gyíkkal a kezében. Itt a vég – gondoltam—a szegény gyíkot utolérte a végzete. De Lacika ennyit mondott: nézze Árpi bácsi, milyen szép és elengedte a kövek között. Mi a titka, ennek a fajta szelídségnek? Három szó a titok. Az úr közel. Közel van azokhoz, akik hívják, közel van azokhoz, akik készek visszavenni az egójukból. Közel van azokhoz, akik szomorúságukban és félelmükben keresik őt. Közel van azokhoz, akik keresik egymás társaságát. Víz, társaság, és az Úr közelsége. Igazi kapibarás nyarat mindenkinek!

Kedves Vendégeink, kedves Szülők, kedves Gyerekek!

Nagy szeretettel köszöntök mindenkit tanévzáró ünnepélyünkön.

Kedves Gyerekek, talán emlékeztek még arra, hogy a szeptember elsején küldtem nektek egy virtuális képeslapot, amelynek ti voltatok a címzettjei. Ezzel a gondolattal indítottuk közösen a tanévet:

Az előttetek álló tanév izgalmas lehetőségeit és kihívásait fogadjátok nyitott szívvel és vidám lélekkel!

Ma, amikor közösen búcsúzunk ettől a tanévtől, bízom benne, hogy mindannyian találtatok benne valami különlegeset, valami maradandót. Ha megkértelek volna benneteket, hogy küldjétek el, mi jellemezte számotokra leginkább ezt a tanévet, biztosan egy színes és gazdag szófelhőt látnánk, melyben ezek a szavak is ott lennének: derűs, izgalmas, fergeteges, sikeres, gazdag, határtalan, vidám, örömteli, mókás, hangulatos, meghitt, dicséretes.

Ti határtalan örömmel jártatok a Felvidéken, kedves hetedikesek és a hazatéréskor nemcsak új ismeretekkel, hanem közös élményekkel is gazdagodtatok. Köszönöm Holové Zsuzsanna tanárnőnek, hogy ennek a csodás útnak a megszervezésében oroszlánrészt vállalt. A program jövőre is folytatódik!

Dicséretes, hogy harmincnyolc diák vett részt jutalomkiránduláson június elején Pozsonyban és Szencen, iskolánk névadójának, Szenczi Molnár Albert születésének 450. évfordulója alkalmából. Névadónk szobrának megkoszorúzása, a közös himnuszéneklés és a történelmi helyszínek felfedezése mind felejthetetlen közösségi élmény marad számunkra.

Kedves Hatodikosok, emlékeztek még a Bibliamúzeumban tett kalandos „nyomozásra”, vagy az esztergomi kirándulásra? Biztos vagyok benne, hogy mindannyian egy nagy IGEN-nel válaszoltok.

Kedves negyedikesek, ötödikesek és hatodikosok!

Az Erzsébet-tábor új és felejthetetlen élményével gazdagon tértetek haza, hiszen remekül éreztétek magatokat mindhárom napon. A bökkenőt a következő két tanítási nap: a csütörtök és a péntek jelentette csak!

És milyen büszkék lehetünk azokra az Aranyos, ezüstös Szenczisekre, akik a Játsszunk együtt! szuperdöntőjében fantasztikus küzdelem után a második helyet szerezték meg! Ez igazi csapatmunka volt – a közösség erejével!

Kedves Elsőseink!

Megtanultatok írni, olvasni, számolni, és ami a legfontosabb, megszerettétek az olvasást! Nagy öröm volt számunkra hallani meseolvasásotokat. Köszönöm.

Kedves Másodikosok!

Nagy küzdelemben győztétek le a szorzótábla nehézségeit, mára már mindannyian egységesen mondhatjátok, gyerekjáték az egész!

Kedves Harmadikosok!

Mivel nyitott szemmel, nyitott füllel és nyitott szívvel voltatok jelen az iskolában megszámlálhatatlan titkot fedezhettetek fel.

Kedves Tanítványaink!

A szófelhőből egyértelműen kiderül, hogy igen, ez a nap ígéretes, s minden nap egy-egy ígéretes nap! Van értelme kitartani, küzdeni, gyakorolni, szorgalmasnak lenni.

Mi büszkén tekintünk rátok.

Kedves Kollégák!

Köszönöm a számtalan felejthetetlen program megálmodását, megvalósítását, a megmérettetések örömteli eredményeit, az elkötelezett, szolgálatkész munkátokat!

Kedves Szülők!

Köszönjük támogatásukat, segítőkészségüket, imádságban hordozásukat.

Kedves gyerekek, mit kívánok a nyárra?

Horváth Imre versével kívánok minden jót nektek:
Homokvárhoz: kupacot,
Horgászoknak: kukacot,
Hegymászóknak: nagy hegyet,
hűs fagyihoz: friss tejet,
folyópartra: fát, nagyot,
vakációt -száz napot!

Kívánok mindenkinek örömteli vakációt! Legyen a szünidő mindenki testi-lelki feltöltődésére! Ezzel a 2024/2025-ös tanévet bezárom.

A tanév végi napok egyikén iskolánk két osztálya, a 2.a és a 4.b rendhagyó tanórán vehetett részt, amikor Schnell Ádám művész úr rendezésében a Mese őrzők érkeztek hozzájuk, akik fontosnak tartják a néphagyomány őrzését és bemutatását, elsősorban a meséken keresztül. Egy izgalmas interaktív előadást láthattunk Fellinger Domonkos, a Magyar Színház művésze és Nagy Dorka népdal énekes szereplésével. A gallyból gyött királykisasszony, a Medvebocs és a tearózsa és a Mesélő tündér című népmeséket hozták el számunkra.

A mese előadását, amelyet népdalok segítségével tettek még élvezetesebbé, nagy érdeklődéssel hallgatták a gyerekek. A résztvevők megtapasztalhatták a művészet erejét, hiszen interaktív előadás révén a foglalkozás vezetői a népmese nyelvét használták – amely szimbolikus nyelven szólítja meg a gyermekek szívét, lelkét; népdalokat tanítottak; a mesében való részvételre adtak lehetőséget a gyerekeknek.

A mese feldolgozásának folyamán különböző kérdéseket jártunk körbe, pl.: Miért jó és rossz valaki? Hol izgultál a legjobban és miért? Melyik szereplő volt a legrokonszenvesebb és miért?

Mindannyian megtapasztalhattuk, hogy a mese ereje abban áll, hogy segít a felismerésben, majd a hős útjának bejárása során új tudást, lelki tartalmat ad neki. Erősebb, okosabb, ügyesebb lesz – mert az út visz, adja a segítőket, a feladatok megoldásra kerülnek. Ebből az erőből meríthetnek azok, akik mesÉLIK a meséket!

A gyermekeket első pillanattól fogva bevonták az előadás varázslatába. Közös énekléssel, népdaltanulással, beszélgetéssel, szókincsbővítéssel, szómagyarázattal, és a mesében való aktív részvétellel motiválták a gyerekeket. Fejlesztették a gyermekek képzelőerejét, fantáziáját, szókincsét és érzelmi intelligenciáját. A mesék és népdalok hallgatása közben fejlődött figyelmük, koncentrációjuk, problémamegoldó gondolkodásuk és szóbeli kifejezőkészségük. Megtapasztalhatták a közös éneklés közösségteremtő erejét és örömét.

Első alkalommal került megrendezésre június 11-én a szenczis sportolók jutalomkirándulása.

Igazi sportos programmal ünnepelték a tanulók eredményeiket: körbetekertük a Velencei-tavat. Napos, de nagyon szeles időben indultunk útnak, ami nehezítette a túránkat, de a gyerekek két keréken is helytálltak, ahogy korábban a sportpályákon is.

Fárasztó, de élményekkel teli kirándulás volt.

Köszönjük a gyerekeknek, szervező és kísérő pedagógusoknak a részvételt!

Hajrá Szenczi!

Ásvány Krisztina

Jakab első levelének igéivel köszöntötte Tokodi Konrád iskolalelkész a ballagó diákokat. A lelkipásztor ezzel kezdte az áhítatát: „Annak, aki olyan szeretne lenni, amilyenek kell lennie, annak tükörbe kell nézni. A tükörbe nézés nemcsak fizikai értelemben történik, hanem lelki értelemben is… Így kezdődött nektek is, amikor elsősként bejöttetek: akkor volt egy új tükör, amit az elsős énetek látott. Rengeteg új arc, új szabály, új dolog…”

„Ebben a tükörben három dolgot kell meglátnotok: Ki az, akit hallgatok? Ez a hallgatás milyen cselekvésre ösztönöz? Ennek a cselekvésnek milyen hatása van az életemre? Nem minden hallgatásból lesz cselekvés. Abból a hallgatásból lesz cselekvés, amit megismételsz magadban. Mi az, ami belétek ivódott, amiről beszéltetek magatoknak és egymásnak? A Szentírás azt mondja: Nincs messze tőled az Isten igéje, ott van a szádban és ott van a szívedben.” – buzdította a ballagókat.

Ez a folyamat természetes és törvényszerű: mindig a cselekvés abból fog eredni, ha hallgatsz valamit és a szívedbe zársz valamit. Azt fogod cselekedni, amit meghallgattál és meg is ismételtél magadban. Ezért nem mindegy, hogy mit hallgatsz és mit engedsz be a szívedbe. „Ezért fordítottunk akkora figyelmet és szeretetet arra, hogy amit mondunk nektek mind lelki értelemben, mind szaktárgyi értelemben, az az legyen, amiből kiindulva a cselekvés boldogságot fog hozni. Ami, ha a szívetekben megismétlődik, az boldogság lesz.” – zárta áhítatát.

Az igei útravaló után Dani Melinda intézményvezető-helyettes búcsúbeszéde következett.

Kedves Szülők, Nagyszülők, kedves Vendégeink! Sok szeretettel köszöntöm Önöket iskolánkban ezen az ünnepélyes, nyári délelőttön!

Kedves Kollégák, búcsúzó osztályfőnökök!

Kedves ballagó diákok!

Repüljünk vissza 2017. szeptember 1-re, amikor kis óvodásként átléptétek iskolánk kapuit, tele izgalommal, kíváncsisággal, a tanulás iránti vággyal. Ezen a nevezetes őszi napon szeretetteljes tanítónénik fogadtak Benneteket, akik szintén nagy várakozással készültek erre napra. A sok-sok ismeret mellett, melyet a nyolc év alatt szorgalommal és kitartással magatoknak tudhattok, kaptatok intézményünk falain belül valami mást is. Az egészséges életmódról sokat beszéltetek, de a lélek gyümölcseit észrevétlenül tapasztalhattátok meg, melyeket most megmutatok Nektek. A SZERETET már a kisiskolás években végigkísért Benneteket, melyet lehet néha szigornak vagy túlzott szabályozásnak éltetek meg, de mindig jelen volt és a szeretetteljes nevelés behálózta ezt a felejthetetlen nyolc évet.

Az iskola falain belül és kívül megvalósult megszámolhatatlan közösségformáló program sok-sok új felfedezést és ÖRÖMET jelenthetett számotokra. Hálás vagyok, hogy az elmúlt két évben többször is alkalmam volt kirándulásokon megismerni titeket, humorotokat, egyéniségeteket. A közösen eltöltött órák során, mindig BÉKESSÉG töltött el, mert bárhová is mentünk, jól érezhettük magunkat diákként és tanárként is.

Tanáraitok nagy TÜRELEMMEL terelgettek tanóráról tanórára, hogy készen álljatok életek első nagy megmérettetésére és a középiskolás életre. Kedves és segítő jelenlétük, melyet egy szóval SZÍVESSÉGNEK nevezünk, mindig támogatólag volt jelen az általános iskolás éveitek során. A tanítás mellett a szeretetből fakadó barátságos jóindulatra, együttérzésre, segítőkészségre, vagyis JÓSÁGRA inspiráltak. Biztattak Benneteket, hogy mindig legyetek önmagatokkal, tanáraitokkal és társaitokkal szemben őszinték, törekedjetek ígéreteitek megtartására, vagyis legyetek szilárd jellemű, HŰSÉGES emberek. Céljaitok eléréséhez pedig legnagyobb erő a SZELÍDSÉG, mert ahogy Aranyosi Ervin is írja:

„Magamba nézve ott a szabadság,
ott a szelídség és ott van a vadság.
Ott van az élet és ott van az álom,
s olykor önmagam is megtalálom.”

Hiszen önmagunkat megismerni és megtalálni egy igazán izgalmas élmény, egy igazi felfedező túra, melynek a legelején álltok és elárulom Nektek, ez az utazás lesz életetek legmeghatározóbb élménye, mely során szükségetek lesz az oly sokat emlegetett önfegyelemre, lemondásra vagyis ÖNMEGTARTÓZTATÁSRA.

Nyolc év alatt egy erős bástya vett körül Benneteket, amelytől ma búcsúztok, de tudjuk, hogy bár bezárul egy kapu, ez azt is jelenti, hogy kinyílik egy másik és ez a középiskola, amely már várva vár Rátok. A közös éveink megmaradnak, amelyből csak a jót vigyétek magatokkal, a többit hagyjátok itt, hogy a szél elfújja, mert gondolataink meghatározzák, milyen valóságot vonzunk magunkhoz.

És ahogy Tünde néni szokta mondani: a Szenczi-sziget mindig nyitva áll előttetek, szeretettel várunk vissza Benneteket a gondtalan általános iskolás emlékek felidézésére és az élményeitek meghallgatására.

Kívánom, hogy „adja meg az Úr szívetek vágyát és teljesítse minden tervetek”!

Dani Melinda beszéde után a hetedik évfolyam nevében a Szabó-Török Ferenc 7.a és Wolf Emese 7. b osztályos tanulók köszöntek el a végzős diákjainktól.

A ballagáson a nyolcadikosok családjaik körében vettek búcsút tanáraiktól és egymástól is. A 8.a osztály nevében D’silva-Tóth Venus és Topa Barnabás, a 8.b osztály nevében Nemeskéri-Kutlán Anikót és Kopócsi Miklóst mondta el ünnepi beszédét.

A beszéd után Varga Tünde intézményvezető tanulmányi kitüntetéseket, díjakat adott át a végzős diákoknak.

8 éven át nyújtott kitűnő tanulmányi eredményéért, példás szorgalmáért és kimagasló közösségi munkájáért Szenczi-díjban részesül 8.b osztályból Baranyi Anna, Nemeskéri-Kutlán Anikó és Márta Patrik.

Kitűnő tanulmányi eredményéért és példamutató magatartásáért Szenczi oklevélben részesül a 8.b osztályból Al-Eid Olívia, Bizony Hanna Linett.

Kitűnő tanulmányi eredményéért és példamutató magatartásáért Dicsérő Oklevélben részesül a 8.a osztályból D’Silva Tóth Venus, 8.b osztályból Baranyi Anna, Bizony Hanna Linett, Márta Patrik, Nemeskéri-Kutlán Anikó.

Éveken át nyújtott kimagasló tanulmányi eredményéért, példamutató magatartásáért, közösségi munkájáért és versenyeken elért magas szintű eredményeiért Nevelőtestületi dicséretben részesül D’silva Tóth Venus, 8.a osztályos tanuló.

Az ünnepség zárásaként a ballagók az iskola zászlójára a búcsúzás szalagjait helyezték el.

A ballagó diákok az osztályfőnökeikkel végigvonultak az iskola minden tantermében, így búcsúztak el az itt maradó szenczisektől.

2025. július 23. (szerda) 9 – 12-ig és

2025. augusztus 6. (szerda) 9 – 12-ig

Kedves Szülők!

Aki a tanévzárón nem tudja átvenni a bizonyítványt, az megteheti a  június 30. és július 5. közötti héten vagy fáradjanak be a fenti ügyeleti napokon.

Ebédbefizetésről email küldése: 2025. augusztus 21. (csütörtök)

A nyári szünetben mindenkinek kellemes pihenést kívánunk!