Iskolánk adventi koszorúján hétről hétre meggyújtunk egy újabb gyertyát. Ekkor egy pár percre az iskola közössége közös elcsendesedéssel és énekléssel van együtt az adventi várakozásban.

Az első gyertyaláng az adventi csendesnapon tartott áhítat keretében december 2-án, a második pedig december 8-án lobbant fel.

A harmadik gyertyát december 15-én gyújtjuk majd meg, az utolsó pedig december 20-án – az év utolsó tanítási napján – teszi teljessé az adventi együttlétet.

Alább olvasható Édes Árpád december 2-án elmondott áhítata.

Elhangzott a Szenczi iskola adventi csendesnapján

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.”  (Mt 6, 19-21)

Az adventi csendes nap egyik legjobban várt pillanata az adventi vásár. Persze fontos a közös éneklés, a nagyszerű kézművességek, de tudjuk, hogy ez a pontja a napnak mennyire lázban tartja a gyerekeket.

Hogyan lehet a vásárnak köze a lényeghez? Mert bizony azt látjuk, hogy a világban, a városban a vásár nem éppen a lényegről szól. Vajon mit ér a fabatka, ami nálad van (ezzel tudnak fizetni a gyerekek a vásárban). „A batka, vagy ahogy régebben mondták, babka egy sziléziai és csehországi aprópénz volt, amely nálunk a 16. század első felében került forgalomba. Olyan keveset ért, hogy egy 1548-ban született törvény értelmében mindössze három darabért adtak egy krajcárt – de hogy túladjanak rajta az emberek, olykor négyet is kínáltak belőle egy krajcárért.” (nol.hu)

Hadd meséljek el egy történetet:

Egy dúsgazdag, de zsugori férfi egy éjszaka álmot látott. Azt álmodta, hogy meghalt és felkerült a Mennyországba. Csodálatos ételekkel, italokkal, ruhákkal és luxuscikkekkel roskadásig rakott pultok sorakoztak ott, mögöttük pedig kedvesen mosolygó angyalok voltak az elárusítók. A férfi megkívánta a sok szépséget és finomságot, elégedetten nyugtázta, hogy a Mennyország bizony olyan, sőt még jobb hely, mint amilyennek elképzelte. Elővette hát a nagycímletű bankókkal teli pénztárcáját, s már sorolta is, mi mindent szeretne vásárolni. A mosolygós angyalok azonban a fejüket csóválták, s egyikük így szólt hozzá: „Sajnáljuk, de ez a valuta itt nem érvényes.” „Van másfajta pénzem is!” – kiáltotta a férfi, s elkezdte előhúzgálni tárcájából és zsebeiből a különféle országok pénznemeit. Az angyalok azonban továbbra is csak széttárták a kezüket, s közölték vele: „Itt ezek a bankjegyek sem érnek semmit.” A férfi egyre jobban megijedt és összezavarodott. Sorra próbálkozott a bankkártyáival, majd csekket akart kitölteni, de ezekkel sem ment semmire. Végül az egyik angyal felvilágosította: „Itt csak azzal a pénzzel lehet fizetni, amit földi életedben önzetlenül másoknak adtál, a rászorulókra költöttél.” (Finta József nyomán)

A gyűjtő szenvedély ott van mindannyiunkban, azt is szeretjük, ha van pénzünk, azt is, ha lehet költeni. Karácsony előtt van is erre lehetőség.

Az advent annak az ideje, hogy mégis mérlegre tegyük, mi is az igazi kincs. Adventben várjuk a királyt, aki visszatér. Ha eljön a király és elhozza az ő királyságát, akkor be fogja vezetni azt a pénznemet, ami az Ő országában értékes. Kiderülhet, hogy amire törekedtünk, az, amit felhalmoztunk, az lehet, hogy „egy fabatkát sem ér”. Argentínában egy új elnököt választottak. Nagyon nehéz helyzetben veszi át az országát, mert a hatalmas az infláció 150% egy évben. Értéktelenné vált a pénz. Ezért ő egy másik ország pénzét szeretné bevezetné egy olyanét, ahol szerinte igazi értékekre épül a gazdaság. Mi is azért várjuk a világ igazi Urát, hogy visszatérjen, mert érezzük, hogy az igazán fontos dolgok kezdik elveszíteni az értéküket. Ilyen fontos érték, hogy figyeljünk egymásra, töltsünk együtt időt a család a vacsoraasztalnál. Egyik nap kihúztuk az internetkábelt. Először is senki nem halt meg, volt egy kis légszomj, szédülés, de senki nem halt meg. Elkezdtünk rég elfelejtett történeteket felidézni a vacsora asztalnál. Mi is tapasztaltuk, kezdjük elveszíteni a jó dolgokat. Az emberek elfelejtik, hogy milyen jó békében élni. Csak a maguk hasznára gondolnak. Ha csak halálra szórakoztatjuk magunkat, az kidobott pénz kidobott idő, de ha szeretet jegyében pazarolunk időt egymásra, Istenre, az kincs a mennyben.  Adventben azt halljuk pazarolj időt a másikra. Jézus Királyságáról tudjuk, hogy az sok esetben egy fordított királyság a miénkhez képest. Az uralom alapja Krisztus önfeláldozó szeretete. Mi a nehézség? Állítólag két M-betű van vésve a tenyerünkbe: Magadnak markolsz. A mennyei királyságban ez az, amit semmit sem ér.

Aki kincset gyűjt, az tudja, hogy jó helyen kell tartania. A földön nincs jó helyen. Tolvajok kiássák, a rozsda megemészti, vagy a moly támadja meg. Az egyetlen módja, hogy a kincsed megmaradjon, ha megtanulsz önzetlen lenni. Hogyan lehetsz önzetlen? Ha kincset találsz az Isten szeretetében, és azt azonnal elkezded megosztani. Hogyan lehet csokoládét adni az Istennek?  Ha szétosztod. Istennek persze nincs szüksége csokoládéra, de a kincset, amit nyertél azáltal, hogy megosztottad, szívesen őrzi.

Aki kincset gyűjt a mennyben, az gondol a holnapra, gondol arra, hogy milyen lesz, ha majd visszajön Jézus, ha vele leszünk örökké, és már most eszerint kezd élni. Arra a világra készül, amelynek egyedül van értelme és jövője. És azt is tudja, hogy az a mában is jól kamatozik.

Aki kincset gyűjt, annak tudnia kell, hogy a kincse meg fogja változtatni, mert azonosulsz a kincseddel, az formálja jellemedet. Ha az a kincsed, hogy megosztod, amit Isten bőkezűen ad neked, te is bőkezű leszel, nagyvonalú, nemeslelkű, felszabadult, teli jó érzésekkel, hogy segíthettél. Ha magadnak akarod tartani, akkor aggodalmas leszel, irigy, és szorongó. Ahol a kincsed, ott lesz a szíved is!

Na most, nem a vásárlásról akarlak lebeszélni benneteket. Mert előszöris úgy kezdődik a vásár, hogy gyakorlod a lemondást. Azt mondod, ezt vagy azt a megunt játékomat szívesen felajánlom. Amikor vásárlok, akkor persze gondolok magamra, de nem csak magamra. Az öröm akkor lesz az igazi, ha megosztjuk. A szívünk is így működik jól: hol kitágul, hol összehúzódik. Fogadja vért és továbbítja. Ad és elfogad.

Adni és elfogadni – szóljon erről ez az egész nap. Legyen kincsgyűjtés a mennyben. És akkor az a fabatka, ami a kezedben van lehet emlékeztető az égi kincsre, amit valójában egy életen át gyűjtünk!