Ballagás közös léptekkel

„A ballagás szó értelme, hogy búcsút veszünk lassú léptekkel. Mindeközben elismerjük, az életünk egy nagy zarándoklat egyik állomásról a másikra. Kedves fiatalok, mi tudjuk, hogy ez a lassú ünnepélyesség nem a ti lételemetek. De engedjétek meg, hogy bevalljuk nektek, ez a lassúság nekünk fontos igazán, a tanáraitoknak, a szüleiteknek!” – kezdte ballagó beszédét Édes Árpád lelkipásztor, aki a fenntartó gyülekezet nevében köszöntötte a ballagókat az idei ballagási napon.

Édes Árpád a 121. zsoltár szavaival köszöntötte a diákokat. „Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet. Nem engedi, hogy lábad inogjon, nem szunnyad el a te őriződ. Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője! Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobb kezed felől. Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet mostantól fogva mindörökké! ˝

A lelkipásztor beszéde elején elmondta: „a zsoltárt kétféleképpen is lehet olvasni, egyrészt úgy, mint a Jeruzsálembe igyekvő zarándokok énekét, akik boldog fáradtsággal igyekeznek felmenni a Sion-hegyére, ahol a templom áll, … A másik lehetőség, hogy úgy olvassuk, mint akik most lépnek ki a templom biztonságot adó menedékéből, a közösen mondott imádság és ének felemelő közegéből…a közösség öleléséből.”. Az útra induló ballagó diákokhoz szóló biztatásként lelki útravalóul kiemelte, hogy az a segítség, az áldás, az útra bocsátó Atyai szeretet ránk áradása, amely mindenütt jelenvaló és mindent betölt. Hiszen „az áldás lényege, hogy az út során sok mindent elveszítesz, de nem tudod hátra hagyni azt, aki igazán a tiéd, még pontosabban, akié te vagy, hogy nem marad el tőled, akkor sem, ha látszólag távol van… És amikor szemeidet körbejáratod, hogy hova menjél, célt ad. A célod pedig az, hogy te magad is áldás legyél.” – mondta ballagási beszédének végén Édes Árpád lelkipásztor iskolánk ballagási napján.

Az ünnepség részeként a hetedikesek nevében Vidóczy-Horváth Anna 7.a és Rumpler Balázs 7.b osztályos tanulók búcsúztak a ballagóktól. Ezután Holpár Katalin 7.b, Koppándi Eliza 7.b és Rösner Vilmos 6.a osztályos tanulók a nyolcadikosok tiszteletére összeállított magyar népdalcsokrot adtak elő. Népi hegedűn kísért Hosszú Csilla 7.a osztályos tanuló.

A ballagáson a nyolcadikosok családjaik körében búcsúztak el tanáraiktól és egymástól is. A 8.a osztály nevében Végh Nóra és Koponyás Márton, a 8.b osztályból Kovács Adél és Bődi Marcell mondott köszönő szavakat a tanároknak és a diáktársaknak. A diákok felidézték az eltelt időszak szép, vicces, olykor szomorú közös élményeit.

Széplaki Márta intézményvezető-helyettes búcsúbeszédében a következő mondta a ballagó diákoknak: „kezetekbe adom a képzeletbeli Szenczi bőröndöt, amit ti töltötök meg magatok számára…Válogass, gyűjtsd egybe mindazt, amit magaddal viszel az itt töltött évekből!” A nyolcadikos diákoknak azt ajánlotta, hogy vigyék magukkal a megszerzett tudást, az itt szerzett barátságokat, emberi kapcsolatokat. A diákoknak útravalóul javasolta, hogy vigyék magukkal a Szencziben eléjük tárt kincseket, hiszen az Istenbe vetett hit megtart majd az élet viharaiban. „Vidd magaddal a felebaráti szeretet parancsát… Maradj mindig egyenes és őszinte, még ha ez a nehezebb utat is jelenti. És legyen benned hit önmagaddal szemben is. A céljaidat kitartással és igyekezettel valósítsd meg!” Majd áldást kért a diákokra: „Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el,/Öröm kísérjen végig, amíg úton leszel…”

A beszéd után a ballagó diákok tanulmányi kitüntetéseit, díjait Varga Tünde intézményvezető adta át. Szenczi-díj elismerésben Végh Nóra 8.a osztályos tanuló részesült, Szenczi-oklevelet Al-Eid Dániel 8.a osztályos tanuló és a 8.b osztályból Deák-Sala Panni és Pécsy Regina Boglárka kapott. Nevelőtestületi dicséretet Talpai Nándor és Koponyás Márton 8.a osztályos tanulók vettek át.

Az ünnepség zárásaként a ballagók osztályfőnökükkel együtt névvel ellátott szalagot tűztek egy facsemetére, amit az iskolaudvarban fognak elültetni. „A magyar hagyományban a földbe kerülő fa több jelentéssel is bír: „A fa olyan nagyra nő, mint a gyermek, úgy kötődik a házhoz, mint a gyermek és a jövőbeli életutat is szimbolizálja! Így kívánjuk mi is, hogy a facsemetéből és belőletek is életerős, hosszú életű, magasra törő, egyenes fa legyen!” – zárta az ünnepséget Czellahóné Viola Ágnes a 7.b osztály osztályfőnöke, a ballagási műsor szervezője.

A ballagásról további fotók a honlap galéria oldalán találhatóak.