A hetedik évfolyamosok a Határtalanul pályázaton vettek részt május végén. Tele örömmel és tudással tértünk vissza a csodálatos utazásról.

Utunkat az Újvidéken kezdtük, megnéztük Pétervárad hatalmas erődítményrendszerét, majd pihenőt tartottunk a Duna partján, ahol egy érdekes órát láttunk. Ugyanis a kismutató a perceket, a nagy mutató pedig az órát mutatta. A hagyomány szerint a Dunán hajózóknak nem kellett tudni a pontos időt, ezért régebben az órának csak egy mutatója volt, később rakták fel a második mutatót. Miután megcsodáltuk a dunai kilátást, a szállásunkra érkeztünk Székelykevére. Ez a falu régi országunk legdélebbi, mindmáig magyar ajkú településén a Duna mentén. Itt egy finom vacsora várt minket.

Másnap folytattuk az utat Belgrádba. Az egykori Nándorfehérváron megnéztük a várat, kívülről láttuk régi diadalunk maradványait, ahol az egykori tankok és fegyverek is ki voltak állítva. Megálltunk egy ortodox templomnál, ahol láttuk, ahogyan a hívők kifejezik tiszteletüket a szentek iránt. Ezután következett Hertelendyfalva, egy bukovinai székelyfalu, amelynek templománál a tisztelet jeleként énekeltünk.

Harmadik nap Galambóc várát látogattuk meg, ahol egy kisfilmet mutatták be nekünk a vár történetéről. A vár területén egy régi törökfürdőt is megnézhettünk. Ezután egy gyönyörű és izgalmas hajókázáson vehettünk részt a Kazán-szoroson, ahol mindenki a magának megfelelő gyorsaságú hajóra szállhatott fel. Láttuk a híres Széchenyi-táblát és még a román határt is átléptük. Este pedig még egy izgalmas foci mérkőzésen is részt vettünk az ottani általános iskola diákjai ellen.

Másnap a Szendrői vár volt a célpont, aminek a belsejében egy felújított futópálya volt, amit a látogatók szabadon használhatnak. Majd a zentai városházát néztük meg, ahol lehetőség szerint felmentünk a toronyba, ahol az éles szeműek egészen Debrecenig is elláthattak. Megcsodáltuk a várost és ezen a napon a városháza előtti szép parkban ebédeltük. Délután már az új szállásunkon, Tótfaluban láthattuk a Mini Délvidék kiállítást, valamint körbevezettek minket a faluban, ahol rengeteg szobrot csodálhattunk meg. A jól megérdemelt finom vacsora után már mindenki szabadon fedezhette fel az új szállás területét.

Az utolsó nap Szabadka felé indultunk, ahol az ottani nyüzsgő életbe láthattunk bele egy picit, a sétálóutcán végig menve sok szecessziós épületet láttunk. Megnéztük Kosztolányi 2 híres szobrát, amelyek egymással szemben állnak, az egyiken a még gyermek, a másikon pedig a már felnőtt Kosztolányi látható. Sétánk során még rengeteg aprólékosan kidolgozott szökőkút is volt. Délután indultunk haza.

Köszönjük tanáraink szervező munkáját, kitartását és türelmét felénk. A kirándulás egy remek lehetőség volt arra, hogy meglássuk hogyan is élnek a határon túli magyarok.

Rösner Katalin, Domokos Natália és Nagy Nóra