A nyolcadikos évfolyam diákjai november végén ellátogattak az Országházba. Hajnal Krisztina 8.a osztályos tanuló foglalta össze a látogatás élményeit.

Bár az út nem volt rövid, a villamos ablakából is sok szép dolgot megfigyelhettünk és mindenképpen megérte elmenni, hiszen elképesztő dolgokat láthattunk. Mielőtt lementünk volna a bejárt elé gyönyörködhettünk a végtelen Dunában és a város vonzó nyüzsgésében. Mikor bementünk az épületbe, először egy átvizsgáláson kellett részt vennünk, csak úgy, mint a reptéren korábban. Miután mindenki sikeresen átjutott megkaptuk a fülhallgatókat és az idegenvezető hölgy javaslatára el is indultunk. Miközben megbirkóztunk a sok lépcsővel rengeteg érdekességet hallhattunk. Megtudtuk, hogy azon a területen mi van aranyból és mi az, ami mű. Már ott is minden szép volt, de amikor végig sétáltunk a folyosón és beértünk egy nagyobb helyiségbe mindenkit teljesen lenyűgözött a látvány. Láthattuk a főbejáratot, amit csak nagyon ritkán nyitnak ki, megcsodálhattuk az aprólékosan kidolgozott, gyönyörű festményeket a mennyezeten és a díszes aranyozott falakat. Megtudhattuk, hogy hány elefánt súlyát nyomja egy oszlop illetve, hogy a művész, akinek a munkásságát csodálhatjuk meghalt az átadás előtt. Valószínűleg azért hunyt el váratlanul, mert többen kritizálták a művét. Rengeteg hasonló, érdekes dolgot hallhattunk, és miután a két osztály le lett fotózva, megörökítve ezzel a kalandunkat, indulhattunk is a koronához. Beértünk a 96 m magas kupola alá, ami szintén fantasztikus és díszes volt, körben a magyar történelem uralkodóinak szobrait tekintettük meg, középen pedig a Szent koronát, a jogart, az aranyalmát, illetve a kardot láthattuk vastagon védve a külső erőktől. Itt is sok meglepő dolgot tudtunk meg, mint például, hogy mekkora erősségű földrengést bír ki a tárgyakat védő fal, majd az ereklyékre vigyázó két őrt is láthattuk tisztelegni. Ezután átmentünk egy kisebb szobába, a lábunk alatt egy hatalmas, meseszép kék szőnyeget láthattunk, ami kézi munka volt, a falakra tekintve pedig foglalkozásokat, illetve tudományágakat ábrázoló szobrokat figyelhettünk meg. Miután elhagytuk a termet véget ért az idegenvezetés, elköszöntünk a kedves hölgytől és egy interaktív szobába sétáltunk át. Az odaúton találkozhattunk Jakab Péter képviselő úrral is, aki nagyon barátságos volt. Mivel a sok látnivaló és séta után megéhezett a csapat, elmentünk a mekibe, hogy bepótoljuk az energiát. Úgy gondolom mindenki nevében mondhatom, hogy maradandó élményt szereztünk, amit mindenképpen szeretnénk megköszönni tanárainknak: Tünde néninek, Judit néninek, Kriszta néninek és Jutka néninek!

A kép forrása: https://pestbuda.hu/tag/parlament