Áldott adventet kívánunk!

„Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit…
és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.”
                                                              Lukács 3,4-6

 

Lackfi János:

VÁRJUNK CSAK!

Várjunk csak!
De ha Isten tényleg Isten és mindenható,
akkor simán megtehette volna, hogy átugorja
az emberi növekedés lépcsőfokait,
csettint egyet, és páng, máris kipattan
a semmiből aranypáncélban, ezüstkarddal,
gyémántsisakforgóval egy olyan erős vitéz,
mint Chuck Norris, aki egyetlen csapással
kettévágja az összes római katonát,
megalapítja Izrael várva várt királyságát,
és máris eljött a földre gyorsított menetben
a mennyek országa, tadááám, csapó!
Várjunk csak!
De ha Isten tényleg Isten és mindenható,
akkor megnyom egy gombot,
mire a római birodalom falai leomlanak,
megnyom egy másik gombot,
mire a seregben minden marcona
lábából kihullanak a csontok,
megnyom egy harmadik gombot,
mire a császár lóhalálában
rohan Jeruzsálembe, és Jézus
fejére teszi a koronát,
mire bekapcsol az égi spotify,
és trombitaszóval dicséri az új királyt.
Várjunk csak!
De ha Isten tényleg Isten és mindenható,
akkor Jézus kereszthalál és véráldozat
és minden egyéb cécó nélkül
megsokszorozza magát 3D-ben,
és odaáll minden egyes beteg mellé,
és meggyógyítja az összes kórságot,
és odaáll minden egyes lelki sérült mellé,
és kihúzza fejükből a pszichés bajokat,
és odaáll minden egyes megszállott mellé,
és kiszedi fejükből az agresszivitást,
és odaáll minden egyes bűnös mellé,
és bűngátló gyógyszert szedet velük,
és ettől minden probléma pikk-pakk megoldódik.
Várjunk csak!
De ha Isten tényleg Isten és mindenható,
és azt szeretné, hogy ahogy asszony méhében
a magzat, úgy növekedjék bennünk az Isten,
fokról fokra, titokzatosan?
Hogy ne a gombnyomásra várjunk, hanem
küszködések és nehézségek közt is óvjuk,
dédelgessük, és mikor az idő eljött,
világra hozzuk a reményt?