Mindenki izgalommal várja a Mikulást. Mi is így éreztük, de nem az ajándékok miatt, hanem ezúttal mi szerettünk volna másoknak kedveskedni egy kis műsorral. Hetek óta készültünk, hogy elmeséljük az óvodásoknak és az iskolásoknak a Mikulás igaz történetét. Nagy fába vágtuk a fejszénket, hiszen új tanítók lévén nem ismertük egymást a gyerekekkel, amikor elvállaltuk a feladatot. Tünde néni segítségével kiválasztottuk a főszereplőket, akik örömmel vállalták a részvételt. Sőt! Olyan sok gyerek szeretett volna szerepet kapni, hogy bővíteni kellett a forgatókönyvet.

Az első hetekben csak a szövegmondást gyakoroltuk, és csak utána kezdtük a „színész, színpadi” munkát. Sok gyerek önzetlenül megtanulta mások szerepét is, hogy be tudjanak ugrani az esetleges hiányzók helyére. A gyerkőcök nagyon élvezték a gitárkíséret melletti daltanulást is.

A technika órák is a Mikulás-műsor lázában teltek, hiszen sok papírzsebkendőből készült hógolyóra volt szükség a nyitó jelenethez. Hálás köszönetünk Anikó néninek, a portás néninek, aki fáradhatatlanul segített nekünk ebben.
A felvétel előtti napon a főpróbára berendeztük a könyvtárat, köszönet István és Krisztián bácsi segítségéért. A gyerekek behozták a szereplős ruháikat, hogy a felvételre semmi ne hiányozzon.

Kellemetlen meglepetésként ért minket, hogy a rendelt Mikulás-jelmez nem jó méretű. Most mit tegyünk? Végül Anikó néni alakította megfelelő méretűre a felnőtt jelmezünket. Az izgalmon kívül most már semmilyen akadály nem állt a felvétel útjába, amiben Józsi bácsi segített.

Szerencsére minden jól sikerült, az osztály a kamera előtt is ügyes volt.
A gyerekek annyira belelkesedtek, hogy már a jövő évi karácsonyi műsort is elkezdték tervezgetni…

Csernyus Zsuzsa néni