Tanévnyitó ünnepség

Szeptember 1-én az iskola újra megnyitotta kapuit a diákok előtt. A tanévnyitó ünnepély elején a nyolcadikos tanulók egy kaput formázó virágzó ág alatt elvonulva kísérték a helyükre az elsősöket.

A tanévnyitó kezdetén Édes Árpád iskolánk fenntartó gyülekezetének lelkipásztora tartott áhítatot.

Utána Mentovics Éva: Iskolás leszek című versét és Bodó Béla: Brumi az iskolában című meséjének egy részletét mondta el a Sándor testvérpár, Kamilla 5.b, és Janka, 1.b osztályos tanulók.

Ezt követően Varga Tünde igazgató asszony mondta el beszédét, majd a tanévnyitó részeként az iskola nevében köszöntötte Orbán Kálmánné Magdikát, akinek a Magyarországi Református Egyház Zsinata a 2022. évben Makkai Sándor-díjat adományozott a református pedagógiában végzett kiemelkedő munkájáért. Továbbá az intézményvezető a jubiláló kollégáinknak – Nagy Erzsébetnek, Varju Lajosné Gabikának, Szabóné Botka Irénnek – köszönte meg áldozatos munkáját.

Az ünnepélyen közreműködött Idrányi Zoltán gyülekezetünk kántora és az évnyitót iskolánk néptánc együttesének produkciója zárta, amit Plugor Judit tanított be.

A 2022/2023-as tanév évnyitóján Édes Árpád lelkipásztor által elmondott áhítatot és Varga Tünde igazgató asszony beszédét teljes egészében közöljük.

Tanévnyitó áhítat

„Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira, evezőtollán hordozva őt.” 5Móz 32, 10-11

Tavaly ilyenkor a bárányokról beszéltem. Idén a sasokról lesz szó. Miután Izrael népe kijött Egyiptomból, 40 évig vándorolt sivatagban mire elérkezett az ígéret földjéhez. Ekkor vezetőjük, Mózes fontos beszédeket intézett a néphez a határon. Ma mi is egy fontos határon állunk. A nyári szünet és egy új tanév határán, a nyár és az ősz határán. Valaki felsőtagozatba lép. Vannak közöttünk, akik eddig óvodások voltak és most átlépnek egy fontos határt, a mai naptól iskolásokká válnak. A Szenczi iskola megbecsült polgárai lesznek. Mit mondhat nekünk Mózes, mit üzen nekünk Isten az Ő igéjéből? Ahhoz hasonlítja a helyzetet, mint amikor Sas szülők repülni tanítják a fiókáikat.

Először is fontos, hogy megköszönjük a fészek biztonságát. Vándorló nép nagyon sok nehézségen ment keresztül mire eljutott a határig. Minden okuk megvolt a hálaadásra, hogy a nép nem pusztult el a sivatagban. Hogy mindig volt mit ennie és innia, és megszabadult az ellenségei kezéből. Mi is ilyen harcedzett seregként állunk ma itt, a Covidos évek után, sokféle nehézséggel, online oktatással megbirkózva. Adjunk hálát ezért. A sasok nagyon magas helyre helyezik a fészküket, olyan magasra, ahol semmilyen állat nem fenyegeti őket A szülők is igyekeznek megtenni mindent, hogy gyermekeik testi-lelki-érzelmi biztonságban nőjenek fel. Ma is megköszönjük ezt nekik és hálát adunk Istennek. Akinek, tudjuk, fontos, hogy erős, bátor, szabad, szerető szívű, benne bízó gyermekekké váljatok.

De eljön az az óra a sasok életében is, amikor azt mondják itt az idő, hogy megtanuljanak repülni a fiókák. és tudjátok mit tesznek velük? Szépen, ügyesen kilökdösik őket a fészekből, mert már nem segítene rajtuk, ha továbbra is maradnának az otthon kényelmében. És mit tesznek a kismadarak, akik már nem is olyan kicsik? Halálra ijednek! És nagyot csalódnak a szüleikben. Hát szülő az ilyen? „Anya az ilyen, aki iskolába adja a gyerekét?” Amit megtapasztalnak az nagyon ijesztő. Egyik ismerősöm mesélte, hogy régóta vágyott kipróbálni az ejtőernyős ugrást. Leírta a Facebookon, hogy mennyire vágyik, hogy megtapasztalja a lebegést, a repülést, súlytalan szárnyalás szabadságát. Majd miután a földre ért a következőket írtak ki az üzenőfalára: “ez nem lebegés, nem szárnyalás, hanem ZUHANÁS!” Van az úgy, hogy bizonyos helyzetek ijesztőek és nem vagyunk rá felkészülve. Én például nem voltam felkészülve a rövid szünetekre. Igazán durvának találtam. Ilyenkor nem szégyen, beismerjük, ha félünk, vagy izgulunk. De mindez azért van, hogy megbátorodjunk.

Tudjátok, hogy mihez kell nagy bátorság? Segítséget kérni és elfogadni. Nekem például mindenképpen. Mert persze a sasszülők ott repülnek a fiókáik fölött, és ha kell, alájuk is szállnak, megpihenhetnek a szülők hátán, és ha látják, hogy kétségbe vannak esve és hallják hívásukat ott teremnek. Isten gondviselése is mindig velünk van. Olykor úgy, hogy biztos fészekben fölénk borítja óvó szárnyait. Vagy úgy, hogy ott száll fölöttünk, és ha felnézünk megnyugodhatunk, olykor úgy, hogy éppen a megfelelő pillanatban megment minket. Egy nehéz helyzetet a javunkra válthat. De az is csoda, amikor a változatlanul nehéz helyzetben tapasztaljuk meg, hogy ad erőt kitartani, és hogy ez is a javunkra válik. Miért fontos mégis kérni, imádkozni, ha úgyis körbevesz minket a gondviselés? Valaki így fogalmazott: a gondviselés szárnyai ott vannak fölöttünk, és imádság által válnak érzékelhetővé. Dávid király az 57. zsoltárban így imádkozik: „Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.” Dávid király nagy bajban volt, egyedül volt, elbújt egy barlang mélyén, és egyszer csak megnyugodott elkezdte látni a szárnyakat.

És mindennek a célja, hogy megtanuljunk repülni, azaz örömet találni abban, amire elhívott minket Isten. Ha először nehéz is átlépni az iskola küszöbét, nehéz is az első időszak, de ez értünk van, hogy megbátorodjunk, hogy legyen hitünk, és találjunk örömet az életünkben, de sohasem egyedül, hanem vele. A hit mindig ijedséggel kezdődik.

Imádkozzunk, hogy mindannyian láthassuk Isten gondviselésének a szárnyait, és így kezdhessük el az új évet együtt. Ámen.

 

Kedves gyerekek!

Sokat tűnődtem azon az elmúlt napokban vajon milyennek kell lennie az iskolakezdésnek, milyen egy ideális (vagy ahogyan talán ti fogalmaznátok) egy klassz iskolakezdés?

Úgy vélem, s remélem ebben a tanév folyamán megerősítetek, hogy megfelelő hozzáállással lehet igazi kaland, kihívás, tele izgalmas új tapasztalatokkal és csodás barátokkal! Lehet örömmel várni a szeptember elsejét, nyitottan fordulni a rátok váró új élmények felé.

Kedves szülők!

Mi tagadás, az iskolakezdés tényleg óriási változás nemcsak a gyerekek, de az egész család életében.

Kedves nyolcadikosok!

Ti akik most kísértétek be az elsősöket, talán még arra is emlékeztek, ki ült mellettetek az évnyitón vagy kivel beszélgettetek először az új osztálytársak közül.

8 évvel ezelőtt hasonló érzésekkel, nyugtalansággal, kíváncsisággal mocorogtatok a padokon, mint most elsős iskolatársaitok, kiknek kezüket fogva most bátorítást adtatok.

Kedves elsősök!

Ti, mától iskolások vagytok, hiszen, amint hallottuk már hatévesek vagytok. Látom Brumival együtt ti i szépen felöltöztetek, hátatokra vettétek az iskolatáskát s gondolom Brumival karöltve elhatároztátok, hogy nagyon fogtok figyelni a tanító nénire. Remélem nektek is tetszeni fog az iskola, mint Bruminak!

Kedves Tanítványaink!

A következő 36. tanítási hétben, sokat tehettek azért, hogy ez a nap, a 183 tanítási nap mindannyiótok számára olyan emlék legyen, amire évekkel később is szívesen gondoltok vissza.

Kívánom, hogy mindannyian leljétek meg, érezzétek meg és éljétek át az egyéni és a közös alkotás, ismeretszerzés örömét!

 

(Az eseményről további fotók a honlap galéria oldalán találhatóak.)