Zánkán voltunk, a „Hópárduc” nyomában jártunk…
Zánkán voltunk, a „Hópárduc” nyomában jártunk…
A 7.a és 7.b osztályosok szeptember 28-30-ig vehettek részt az Erzsébet-táborban, Zánkán.
A szervezett programok (filmvetítés a tábor lakóinak, kisvonatozás a Balaton partjára, Erőss Zsolt feleségének színvonalas előadása, a haditechnikai parkban az érdeklődők számára kiállítás megtekintése, majd búcsúzóul a fergeteges discó) mellett menetben Balatonalmádiban gyönyörködhettünk a táj szépségében, jövetben pedig Tihanyban sétáltunk, „kipróbáltuk” a visszhangot, Balatonfüreden pedig az éhünket csillapítottuk egy közös pizzázással.
Felejthetetlen élményeket szereztünk a három nap alatt Zánkán. A legmeghatóbb pillanatokat azonban a hegymászó, Erőss Zsolt felesége, Sterczer Hilda szívszorító előadása alatt élhettük meg. E törékeny, közvetlen, egyszerű nő életbölcsessége, emberfeletti kitartása, megingathatatlan hite példaértékű lehet mindenki számára. Gazdag képanyaggal tarkított előadása könnyeket csalt a szemünkbe.
Több mint kilenc év telt el azóta, hogy a Hópárducnak nevezett Erőss Zsolt hegymászó a Himalája egyik csúcsáról, a Kancsendzöngáról nem tért vissza. Felesége, Sterczer Hilda (a Hópárduc Alapítvány vezetője), akivel háromszor emelkedtek együtt nyolcezer méter fölé, egyedül maradt két kisgyermekükkel, és a magasság után a mélységet is megtapasztalta. Néhány fontos gondolat az előadásából:
Egy hegyen, főleg egy nyolcezresen lehet érezni az élet törékenységét, az ember értékét. A világ legmagasabb hegyei között hatalmas természeti erők veszik körül a hegymászót. Meg lehet tapasztalni, hogy mekkora lehet a Teremtő, ha a teremtett világ ilyen hatalmas. Egyszerre van jelen a mélység és a magasság a hegymászó életében is, hiszen ki vannak szolgáltatva, és hívőként érezni, hogy Istenre kell támaszkodni, mert nincsen más. Ahogy egy hegyek közötti völgyben beszűkül a látóhatár, úgy az életben is adódnak ilyen helyzetek.
„A hegyen béke van és önmagunkra figyelés. Ez nagyon hiányzik a világból. Mindenki magasra vágyik, de az igazság az, hogy a csúcson nincs élet. Az élet valójában nem ott van…”
Erőss Zsolt szellemi hagyatékával, életének mottójával fejezte be Sterczer Hilda az előadását, amely megszívlelendő és mindenkinek előremutató lehet: „Nincs kispad, nem lehet leülni, nem lehet kiállni!”
